ARTIKULÁCIÓ
Hangoskönyv
ARTIKULÁCIÓS- és MOZGÁSÜGYESÍTŐ GYAKORLATOK
Célja a megfelelő izomérzet kialakítása. A gyakorlatokat tükör előtt kell végezni. A mozgáselemeket a tanár előmutatja, a növendékek pedig utánozzák a látottakat. A tanulók a tükörben ellenőrzik, hogy helyesen utánoztak-e. Ha az utánzás sikertelen, a gyakorlatokat részleteiben kell végrehajtani. Vannak esetek, amikor a pontos ejtés érdekében, mind az öt beszélőszerv mozgását ügyesítenünk kell. Más esetben elégséges lehet egyikét - másikát munka alá venni. A vizuálisan könnyen követhető, nagyobb mozgásokkal kezdjünk!
A beszélés folyamatának alapja a beszédmozgások automatizálódott sora.
A beszédszerveknek automatikusan és koordináltan kell végezniük munkájukat.
A beszéd - átmenő mozgások következtében - artikulációs egészet kell hogy alkosson.
Az egyes beszédszervek mozgásait egymással és a külső környezettel - térbelileg, időbelileg, dinamikailag - össze kell hangolni.
A beszélés során - az artikulációs folyamatosságban - ügyelni kell, arra hogy
-
• az artikulációs részműveletek a legcélszerűbben kapcsolódjanak egymáshoz,
• a szükséges artikulációs mozgás a legrövidebb úton történjen,
• már az előző hang képzése közben készítsük elő a következő hang artikulációját.
Egy-egy beszédhang fonetikai meghatározásának szempontjai
-
• az ajkak formája,
• a nyelv munkája,
• a lágy szájpad mozdulata,
• a hangszalagok állása,
• az állejtés mértéke (magánhangzók esetében).
Ajakgyakorlatokat elsősorban hibás magánhangzóejtés, rendellenes - m, p-b, f-v, s-zs-cs - mássalhangzó képzés esetén végeztetünk. Ilyen gyakorlatok: ajakkerekítés - terpesztés zárt fogsorral, nyitott fogréssel; kerekajak tágítása - szűkítése; az ajak elemelése a fogsorról - felsőfogsorról, alsófogsorról, mindkettőről; szájzugi mozgások.
Ajánlatos a gyakorlatokat ajaklazítással kezdeni!
A hangképzésben résztvevő nyelvmozgások sokaságát két egymástól eléggé elhatárolható képzési mód köré csoportosíthatjuk: nyelvháti mozdulatok - nyelvhegyi mozdulatok.
Nyelvháti mozgásokkal képezzük a magánhangzókat, továbbá a - k-g j, ny, ty-gy, c-dz, sz-z - hangokat. A hangok előkészítéséhez nyelvháti gyakorlatokat kell végeztetni, mint például nyelvhinta, hosszanti középvályulat képzés.
Nyelvhegyi gyakorlatokat igényelnek a - t-d, l, n, r, s-zs-cs - hangok. A nyelvhegyi gyakorlatok fontos követelménye, hogy az emelés lapos nyelvtesttel is, hengeres nyelvtesttel is sikerüljön anélkül, hogy a műveletet állmozgás kísérné. Ilyen gyakorlatok, pl. nyelvlaposítás, a nyelvhegy emelése, célzómozgás, kanál formázása
Ajánlatos a gyakorlatokat nyelvlazító, ill. nyelvlaposító gyakorlatokkal kezdeni!
A gyakorlatokat az -á- vagy az -e- hang fogrés távolságában végeztessük!
Lágyszájpad gyakorlatokat főként hanghibás tanítványokkal végeztetünk.
Normális magyar orrhangok - m-n-ny - képzésekor a lágy szájpad nyitja a levegő útját az orrüreg felé - leereszkedik -, a többi mássalhangzónál, ill. a magánhangzók képzésénél zárja - felemelkedik. Akiknél ez rendellenesen történik, azok szorulnak lágyszájpad gyakorlatokra. A gyakorlatok célja a tudatos levegőirányítás. Kezdetben olyan szavakat kell mondatnunk - nagy szájnyitás mellett - amelyekben -nk- kapcsolat van, majd arra kell törekednünk, hogy a lágyszájpadnak az emelkedő - süllyedő mozgását - nyugalmi helyzetből kiindulva - akaratlagos mozdítással is sikerüljön létrehozni anélkül, hogy a nyelv gyöki részét mozdítanánk. Ásításnál természet mozgás közben figyelhetjük meg a lágyszájpad és a nyelvcsap megemelkedését.
A gyakorlatokat az -á- hang fogrés távolságában - nagy állejtéssel - végeztessük!
Hangszalag gyakorlatokat igényel a zöngés hangok kialakításának előkészítése.
A zönge a hangszalagok rezgése folytán jön létre. A zöngét úgy tekinthetjük, mint beszédünk nyersanyagát. Hangszalaggyakorlatokat - légzőgyakorlat formájában, az -á- hang felhasználásával - végezhetünk olymódon, hogy váltakozva előbb suttogjuk, majd erőteljes levegő kifújással hangoztatjuk az -á- hangot.
A zöngés hangok ejtésekor a gégefőre helyezett ujjainkkal érezni lehet a gége rezgéseit! A gyakorlatot ismételtessük meg a többi magánhangzóval -a, e, o- is!
Állgyakorlatok, melyeket főleg zártszájas beszéd esetén végeztetünk.
Merev és szűk állejtés esetén, a magánhangzók ejtésének előkészítésére (pl. az--oz; és--is), nyelvhegyi mássalhangzók képzésének előkészítésére. Ilyen gyakorlatok, az áll előre - hátra - oldalra irányuló mozdításai. A gyakorlatok célja az oldott szájnyitás begyakoroltatása.
A ritmusgyakorlatok a hangok ejtésidejének érzékelését, a szövegben rejlő lüktetés felismertetését szolgálják.
A magyar nyelv fokozottan ritmus gazdag nyelv. Nyelvünk ritmusát a rövid-hosszú szótagok váltakozása adja. A szótag a beszédhangoknak hagyományos kombi nációja; a szónál kisebb, a hangnál nagyobb ritmikai egység. Léte összefügg a lélegzés ritmusával, a lélegzést irányító izmok ritmikus működésével. A szótag beszédészlelési egység. A magyar nyelv ritmusára a tiszta szótagejtés a jellemző.
Rövid egy szótag, ha a benne lévő magánhangzó rövid és azt nem, vagy csak egy mássalhangzó követi (pl. a, agy).
Hosszú a szótag, ha a benne lévő magánhangzó hosszú, vagy
a rövid magán hangzót kettő, vagy annál több mássalhangzó kíséri (pl. ágy,
ággyá, adj). A szövegben rejlő ritmus: rövid ("ti", jelölése: ) illetve
hosszú ("tá", jelölése: -) ritmus értékekkel meghatározható, kottáz ható. A
kottázáshoz zenei jelölést is használhatunk: nyolcadokat a rövid, negyedeket
a hosszú szótagok jelölésére, ezáltal a szöveg csak ritmus közvetítés - kopogás,
tapsolás - útján is felismerhető. (Pl. Itt vannak Anna és Éva levelei Ádámtól.)
Lantos Erzsébet
HANGOSKÖNYV