Retorikai áttekintés

A beszédhez való viszony alakulása a magyar felsőoktatásban

Neveléstörténeti tanulmány

RETORIKAI ÁTTEKINTÉS

MEGHATÁROZÁSA

A görög eredetű szó egy jelző főnévként való önállósulása; hé rhétoriké tekhné (latin megfelelői: rhtorice, rhetorica, illetve a latin tükörfordítás oratorica). Annyit jelent, mint szónoki mesterség vagy művészet.

Legrégebbi művelői, Tisziasz és Korax úgy határozták meg, hogy e művészet a "rábeszélés mestersége".

Arisztotelész szerint a retorika a beszéd művészete; de nemcsak művészetnek vagy mesterségnek (tekhné), hanem képességnek (dünamisz) is tartja a retorikát.

A sztoikusok a filozófia részének tekintették a retorikát, szerintük a jól beszélés tudománya, a beszédek előadása. Az ő meghatározásuk nem a művészet-mesterség, nem is a képesség, hanem a tudomány körébe sorolja a retorikát.

A római szónokok nem a teoretikus finomságokon töprengtek, hanem a mesterség gyakorlati alkalmazhatóságán. Érthető, hogy a legnagyobb római szónokok, Ciceró úgy határozza meg művészetét: "Művészies szólásmód, amelynek feladata, hogy meggyőzésre alkalmas legyen." Hozzáteszi, hogy szónokolni csak az tud, aki előbb okosan felfogta tárgyát.

Ezt az irányzatot foglalja össze Quintilianus, a legrészletesebb római szónoklattan írója. Ő is tudománynak (a görög episztémé terminus latin megfelelőjével: scientiának) tartja a retorikát, amely egyszerűen a jól beszélés tudománya (bene dicendi scientia). Az ő "bene" szava magába foglalja a szónok összes erényét (virtutes), a művész technikában való tökéletes jártasságát.

Platón és követői a szónoklattant úgy tekintették, mint mesterséget, mint gyakorlatot.

Lantos Erzsébet

Retorikai áttekintés Neveléstörténeti tanulmány

tartalom

Hangár Beszédoktató Műhely