SZÓKRATÉSZ VÉDŐBESZÉDE
Főszöveg: Platón: Szókratész védőbeszéde
Platón összes művei Bp., Európa Könyvkiadó, 1994.
SZÓKRATÉSZ VÉDŐBESZÉDE
Fejezetcímek és Bevezető
Fejezetcímek
Bevezető
Vádak és védekezések
- a szónok
- a legbölcsebb ember
- a daimoni hang
- a csak "bábáskodó"
- a legfőbb gyönyörűség
Összefoglaló
Bevezető
Mi kell ahhoz, hogy valaki megszeresse a bölcsességet, és igazi rétorrá váljon?
E kérdés megválaszolásához vessünk egy pillantást a legbölcsebb ember, a daimon, a nevelő és "bába" életére.
Ő Szókratész, kora kiemelkedő filozófusa.
Szókratész elkötelezett a bölcsesség iránt. Bölcsességre törekedett és másokat is bölcsességre tanított. Fontos gondolatokat fogalmazott meg a nevelésről. Az emberek magatartása, cselekvései, döntései, állásfoglalásai érdekelték. Olyan kérdésekkel foglalkozott, melyek meghatározzák a nevelés kereteit, mint pl. tanítható-e az erény, vagy hogyan éljen az ember?
A szofistákhoz hasonlóan - de náluk még határozottabban - képviselte az etikai intellektualizmus álláspontját. Síkra szállt az örök erkölcsi értékek jogainak visszaállításáért. Szerinte az ember akkor képes különbséget tenni jó és rossz, igaz és hamis között, ha biztos tudást szerez, ehhez pedig az szükséges, hogy a dolgokat pontosan definiáljuk.
A jó lényegét a hasznosságban és a célszerűségben jelöli meg.
„Aki tudja a jót, az törekszik annak megvalósítására” mondja. A tudás azonban csak kevesek - a kiválasztottak - privilégiuma. Nekik, a „hozzáértőknek” kell irányítaniuk a polisz politikai életét, nem pedig a véletlen szerencse kegyeltjeinek.
Hitt az erény taníthatóságában, abban, hogy a tudás nemesíti az embert.
A tudás átadására kimunkált egy mesteri módszert, a rádöbbentés művészetét, mellyel vitapartnerét a konkrét tapasztalat zavaros képzeteiből rávezette az igazságra. Nem közölte készen az átadni kívánt ismereteket, hanem a beszélgetőpartnerből szedte ki azokat. Ennek kései - meglehetősen leegyszerűsített - válfaja kérdve-kifejtő módszer néven vált honossá az újkori iskolák hétköznapi gyakorlatában.
Szókratész felfogása szerint a tudás és a tanulás nem más, mint visszaemlékezés az eredendően velünk született és később feledésbe merült ismeretekre. A közösségben folytatott beszélgetések, a mester által vezetett közös gondolkodás ezt az emlékezést segíti.
A szofistákkal együtt Szókratész is hangoztatta a protagoraszi tételt, mely szerint: „minden dolog mértéke az ember”, ő azonban a megismerő, gondolkodó és cselekvő embert állítja a vizsgálódás középpontjába, s tanítványainak is az önismeretet és önfejlesztést tanácsolta. „Ismerd meg önmagadat!” — fogalmazta újra a delphi templom híres feliratát.
A szofistáktól eltérően azt a követelményt fogalmazza meg, hogy jó az, ami a polisz törvényeinek megfelelő, rossz és igazságtalan az, ami e törvényekkel ellenkezik. A törvényeket az emberek felettinek tartja.
Hatott korának ifjúságára, ezért perbe fogták.
Lantos Erzsébet
