színiakadémia Kanizsán
Merre tart a színiakadémia Kanizsán?
A budapesti Hangár Színiakadémia másodéves diákjai néhány napja leköltöztek Kanizsára. A Zemplén-iskolában két darabot is próbálnak, melyeket július végén, illetve augusztus elején mutatnak be a nagyérdemű előtt. S miért éppen Kanizsán? Az ok egyszerű: a város polgármestere és a színiakadémia vezetői között létrejött megállapodás értelmében szeptembertől a dél-zalai városban is megkezdi működését a Hangár. Jelentkezőkben nincs hiány, hiszen - a viszonylag magas tandíj ellenére - több mint 60 fiatal közül válogathatták ki azokat, akik megkezdhetik tanulmányaikat az ősszel. Állami támogatást nem kapnak, de a "lelkesedés, a szakmai odafigyelés és a tudás sok esetben pénzértékű" - vélekedik Lantos Erzsébet, a Hangár Színiakadémia vezetője.
A kanizsaiak régi vágya, hogy a városnak legyen felsőoktatási intézménye. Az illetékesek, vagy magukat annak vélők sokfelé tájékozódtak ez ügyben - kevés sikerrel. A tavasszal dr. Kereskai István polgármester aláírt egy szerződést a budapesti Hangár Színiakadémia vezetőjével Lantos Erzsébettel, melynek értelmében szeptembertől a dél-zalai városban is megkezdi működését a színiakadémia tagozata. így azután sokakban felvetődött a gondolat: lehet, hogy ez lesz a várva várt főiskola csírája?
A Hangár Színiakadémia másodéves növendékei néhány napja már "leköltöztek" Kanizsára. A Zemplén-iskola színpadán két darabot - Schnitzler Körtáncát és Kompolthy Kísértet csárdását - próbálnak, hogy július végén, illetve augusztus elején bemutatkozhassanak a város közönsége előtt. Egy kevéske kis szünetben Lantos Erzsébettel beszélgettünk a tagozat kanizsai elképzeléseiről.
- Miért esett éppen Kanizsára a választásuk?
- Nálunk a kultúra (is) fővároscentrikus, s én az iskola működését szerettem volna emberközelbe vinni. Körülnéztem, hogy az országban mely városok jöhetnének számításba. Kanizsai diákjainkkal - Spingár Mariannal és Kovács Zsolttal - konzultálva, s a város vezetőivel folytatott tárgyalások után döntöttünk. Úgy ítélem meg, hogy maga a város délnyugaton valóságos színiakadémiai fellegvár lehet.
- A felvételi vizsgák két fordulóján már túlvannak. Mekkora volt az érdeklődés?
- Eddig hatvan jelentkezőt hallgattunk meg, s persze, többen jelentkeztek a budapesti iskolába, mint a kanizsaiba. Ennek okát abban látom, hogy vonzó maga a főváros, s ott már a második évet tudjuk magunk mögött. Azoknak, akik a budapesti tagozatra nem kerülhettek be, de a teljesítményük megfelelő szintű volt, felajánlottam, hogy az itteni tagozaton elkezdhetik a tanulmányaikat, sőt az első év után - ha a színpadi munkájuk ezt igazolja - kérhetik az átjelentkezésüket. Kanizsára az ország más részeiből, sőt a határainkon túlról - Erdélyből, Szlovákiából, Kis-Jugoszláviából - is érkeznek hallgatók.
- Meglep a jelentkezők viszonylag magas száma, mert az ismertetőjükben bizony tetemes havi tandíjról olvastam...
- Ennél lényegesen többen küldték el a jelentkezési lapjukat, de lehet, hogy megrémisztette az embereket a felvételire megtanulandó 15 vers, 5 próza vagy monológ, s az 5 dal. Persze, nem vitatatom: lehet, hogy volt ebben szerepe a tandíjnak is... Ebben az évben sok tehetséges fiatal jelentkezett, s így elképzelhető, hogy szeptemberben 20-25 fővel indul a tagozat, és majd három hónap elteltével tartjuk meg azt a rosta-vizsgát, mely után csak 16 diák marad.
- Kik tanítanak a színiakadémián?
- Amit lehet, helyi erőforrásokból szeretnénk megoldani. Dr. Csiky Csabáné lesz a logopédus, a beszédtanár Schmidt István, az irodalom- és drámatörténetet, valamint a dramaturgiát Lehota János és Pék Pál tanítja. Még nem tisztázott, hogy kik vezetik be a diákokat a hangképzés és a színészmesterség rejtelmeibe. Tart előadást Csengery Adrienne, Kiss Anna, Ladik Katalin is, s mindazok, akik a budapesti tagozat vendégtanárai.
- Az iskola működésének anyagi feltételeit hogyan biztosítják?
- A lelkesedés, a szakmai odafigyelés és a tudás sok esetben pénz értékű, sőt fontosabb, mint az anyagiak. Ez nem színház, hanem iskola; mi nem díszletben és jelmezben gondolkodunk, hanem a diák színpadi képességeiben. A Hangár hangszínészettel szeretne elsősorban foglalkozni, s ez nem igazán pénzigényes. Nálunk a tanárok inkább az ügyszeretettől vezérelve tanítanak, semmint anyagiakért. Nem titok: ma már egy bruttó 500 forintos óradíj nem nevezhető soknak. A tandíjat sem tartom magasnak, hiszen a havi 9 ezer forintért hetente 30 órás oktatásban részesülnek a hallgatók. Mi nem kapunk állami támogatást. Ám sokat segít az is, hogy nem kell terembérleti díjat fizetnünk, hiszen Szabó Imre helyi vállalkozó rendelkezésünkre bocsátotta a Cabiro-klu-bot, s annak az emeleti részét hajlandó úgy átalakítani, ahogy az oktatás megkívánja. Ugyanakkor a Zemplén-iskola színpadán térítés nélkül próbálhatunk. Nagy dolognak tartom, hogy az önkormányzat figyel ránk. Mindezek garanciát jelentenek arra, hogy nagy tárgyi hiányosságaink nem lesznek.
- A színészpalánták köztudottan mindenkor híresek a bohémkodásról... Vajon lehet-e ilyesmire számítani?
Az eddig tapasztalatok azt mondatják velem, hogy munkával bőven el vannak látva, így holmi bohémkodásra nem nagyon jut idejük. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az energiájukat jó mederben tartsuk.
- Ad-e színészdiplomát a Hangár?
- Ha olyanra gondol, mint amilyet a Színház-és Filmművészeti Főiskola ad, a válaszom nemleges, de nem is ez a célunk, hanem a megfelelő, jó színvonalú oktatás. Ha ezt sikerül megvalósítanunk, akkor komoly reményünk lehet arra, hogy a színészkamara a harmadik év végi vizsgaelőadás után sok-sok diákunknak működési engedélyt ad.
- mgy -
