Lantos Erzsébet A csend zenéje
"Akárhol legyünk is, javarészt zajokat hallunk. Ha nem figyelünk oda, akkor zavaróak.
De ha fülelünk, akkor izgalmasak is lehetnek..."
John Cage
John Cage: 4'33"
- műelemzés -
"...csönd, béke,
béke csöndje, csönd békéje,
csönd..."
(Weöres Sándor: DOB ÉS TÁNC)
A műalkotás olyan szellemi alkotás, amely az előállítója által kitalált módon, művészi kifejező eszközök útján üzenetet közvetít a befogadó számára. A műalkotások nem csupán reprezentálják tárgyukat, hanem ki is fejeznek róla valamit.
A zene, mint művészi kifejezési forma, a hangok és "nem-hangok" (csendek)
időbeli váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít
konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt.
A hang és a csend viszonylatai a modern zenében váltak meghatározóvá. A csend
középpontba kerülése John Cage nevéhez kötődik.
1912-tőt írunk.
• Ekkor süllyed el a Titanic luxus személyszállító hajó Amerika és Európa között.
• Ekkor éri el Robert F. Scott a Déli-sarkot, de Társaival együtt megfagy a visszaúton.
• Ekkor alapít kórházat Afrikában Albert Schweitzer, elzászi német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár és orvos alias Oganga (avagy a Nagy Fehér Varázsló, ahogy a feketék nevezték), hogy törlesszen valamit a feketék ellen elkövetett borzalmakért.
• Az USA déli államában, New Orleansban a fehér és fekete kultúra találkozásából megszületik a dzsessz.
• Ebben az évben történt, hogy a lengyel származású orosz avantgárd festő - képzőművész Kazimir Malevics (1878-1935) fogott egy darab, 79,5 X 79,5 centiméteres vásznat, a széleinél befestette fehér festékkel, a közepét pedig vastagon bekente feketével. És miután végrehajtotta ezt az egyszerű műveletet, a világ legismertebb, legtitokzatosabb, legfélelmetesebb képének, a Fekete négyzet - fehér alapon című műnek a festője lett.
Ecsetjének ezen egyszerű vonásával egyszer s mindenkorra meghúzott egy átléphetetlen vonalat, kijelölte a szakadékot a régi és az új művészet, az ember és árnya, a rózsa és a koporsó, az élet és a halál, az Isten és Ördög között. Ahogyan Ő mondta, mindent nullává változtatott. Ez a nulla valami oknál fogva nála négyzet alakúra sikeredett, de ez az egyszerű felfedezés a művészet egyik legszörnyűségesebb eseménye lett fennállása egész története alatt.
És ebben az évben, 1912-ben születik az egyik legérdekesebb 20. századi amerikai avantgarde zeneszerző John Cage, aki pályafutását festőművészként kezdte ugyan, zeneszerzést csak 19 évesen kezdett tanulni Arnold Schönbergnél (1874-1951) de 20 évesen már komponált.
John Cage egy nyugati gondolkodású ember, akit megérintett a keleti filozófia és vallás. Ez tükröződik abban, ahogy a hangokhoz viszonyul. Schönberg többször a szemére vetette, hogy képtelen elsajátítani az ellenpont és összhangzattan szabályait. Cage később kifejti, miszerint az ő alkotómunkája a teljes hangtartományra irányul, beleértve a legkülönbözőbb zörejeket is, és persze a csendet. Talán ez a "hang-egyenjogúság" jellemzi leginkább zene-, élet- és emberszeretetét.
Életének - munkásságának megvannak az elhatárolható korszakai.
Kezdeti próbálkozásai még Schönberg tanításának, a tizenkét fokú technikának
a jegyeit viseli, ezt egyesítette egy saját maga által létrehozott, 25 hangból
álló sorozattal. Ebből a korszakából származik a Metamorphosis c. műve, melyben
ezt a 25 hangot tartalmazó sort bontja részekre, azokat ismételgetve, apránként
változtatva.
Ezután 1938-ban egy hirtelen fordulat hatására elkezd mindenféle tárgyakra ütős-zenét komponálni, kísérletezései során felfedezi a preparált zongorát, ami nagyjából abban áll, hogy a hagyományos zongora húrjai közé mindenféle tárgyakat illesztve a legkülönbözőbb hangzásokat lehet produkálni, ezzel forradalmasítja a zongora hangzását. Újításai fontos szerepet játszanak a free dzsessz-ben is. Magyarországon Szabados György és Binder Károly alkalmazza előszeretettel ezt az új hangszert.
1942-től kezdve sok kísérőzenét írt különböző táncokhoz. A tánc révén a ritmus kerül figyelme előterébe.
Az 1950-es évek tájékán találkozik a keleti filozófiával, ami teljesen meghatározza hátralevő életét. Nyitottságára nemcsak a rendkívül változatos hangzások, de a zenei forma újszerűsége is jellemző. Vannak ún. nyitott kompozíciói, mint például a zongoraversenye, melynek időtartama meghatározatlan, sőt, a különböző szólamok is a nekik tetsző momentumban léphetnek be. Németországban napjainkban is zajlik egy, a kilencvenes évek végén kezdődött koncert, melynek során az "Olyan lassan, ahogyan csak lehet" című mű egy sajátos értelmezésben kerül bemutatásra. A tervek szerint a koncertnek (amelyen az orgonista minden tizennyolc hónapban játszik le egy-egy akkordot) 2640-ben lesz vége. Ebből is látható, hogy Cage-nek nem csak a hangforrásokról, de az időről alkotott fogalma is igen liberális.
Cage figyelme a csend esztétikai szépsége felé fordul. Először egy négy és fél percnyi csendre épülő kompozíció gondolata fogalmazódott meg benne, amit végleges (3 tételes formájában) 1952-re készít el.
Ekkor, 1952-ben írja meg legnagyobb hatású művét.
A "4'33" című művében egyetlen hangot sem kell az előadónak megszólaltatnia, elegendő figyelnie a csöndre, "szólaltassák" meg bárhol is a darabot. A budapesti bemutatón Kocsis Zoltán játszotta az az hogy nem játszotta, mivel ez az opus egy ún. (csendmű), négy és félpercnyi csendből áll, lemezről az Amadinda ütőhangszeres csoport tolmácsolásában hallgathatjuk meg.
1952 -- 4'33": a csend zenéje.
1952
• Az Amerikai Egyesült Államok felrobbantja az első hidrogénbombát.
• Albert Schweitzer Béke Nóbeldíjat kap.
A történelem, a művészet történelme ismétli önmagát.
Emlékszünk még 1912-re?
40 év telt el azóta, hogy Malevics megalkotta Fekete négyzet-fehér kerettel
művét.
"Az alkotó tevékenység nem ismer határokat, semmiféle sorompót. Lényege
szerint határtalan, mint maga az univerzum, s ezért eljuthat a 'semmihez', az
örök nyugalom állapotához, ezért tekintem a festészetet ... a felszabadított
'semmi' felé tett első lépésnek" - mondja Malevics.
Felfogása szerint a
művészet a világmindenség lényegi és mindenre kiterjedő harmóniáját, szellemi
egységét és szemléleti rendjét fogalmazza meg, absztrakt formában, biztosítva
az érzéki - szemléleti egységet.
"Csend, a hangok csak buborékok a felszínén. Szétpukkannak, hogy eltűnjenek. A csend nem a hangok hiánya - mondta Cage -, hanem az a tény, hogy valakinek megváltozott a gondolkodása: hogy érdeklik a hangok iránt, ugyanis nincs olyan csend, amely ne volna terhes hangoktól..."
Cage ezzel a művével a világ legeredetibb zenei gondolkodójává lép elő, a zenetörténet mérföldkövévé válik, ahogyan megszólaltatja a fehér négyzet - fekete körrel szimbólum hangját, a csend zenéjét.
Cage-et ugyanakkor motiválta az is, hogy bebizonyítsa, a gyakorlatban nem létezik abszolút csend, mindig van valami hallanivaló, ahogyan nincs üres tér, úgy nincs üres idő sem, a dolgok történése az, ami az időt folyóvá teszi.
Az a szabadság, amivel gondolkodni és alkotni mert, ismét fenekestől felfordította a művészetről, a zenéről alkotott elképzeléseket. Cage a véletlen lelkes képviselője lévén, ezzel egy olyan darabot gondolt el, ami teljesen átadja a helyet a környezet hangjainak. Ez egy rendkívül fontos felhívás arra, hogy elgondolkodjunk a zene és talán életünk egyik legnélkülözhetetlenebb elemének, a Csendnek a jelentőségén. A csenden, ami nélkül zenei értelemben nem léteznének elkülöníthető frázisok, hangok, momentumok és a végső csenden, ami a buddhista Cage értelmezésében a megvilágosodás, az egyesülés az univerzummal, mindennek a megértése, a teljesség.
Csend - béke,
csend.
John Cage: 4'33"
Egy sűrű nap terhével hazatérve ne habozzon meghallgatni a csend zenéjét, de csak óvatosan, mert a csend nehéz dolog. Tekinthetjük a cselekvés felfüggesztésének, de robbanás előtti állapotnak is.
Lantos Erzsébet
