BERECZ András életrajz
TESTET ÖLTÖTT SZAVAK
BERECZ András
1957-ben Budapesten születtem. Az első dalokat édesanyámtól tanultam, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott.
Életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem. Óvodásoktól nyugdíjasokig, nevelőintézettől parókiáig mindenféle rendű és rangú ember "használ"- hazám az elszakadt részekkel, és a diaspóra is. Kedves dalaim és meséim a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai. Felnőttekhez szólnak inkább.
Sok lemezt, kazettát, CD-t, rádió- és televízió felvételeket készítettem itthon, Európában, USA-ban és Kanadában is. Tanítottam magyar népzenét Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontoi York egyetemen, kanadai, amerikai zenei táborokban.
Mesét mondtam tolmácsok segítségével kanadai, észt, francia, holland közönségnek is. Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Nagykunságban, Nyírségben.
Dalokat, meséket, tréfákat gyűjtögetek, utóbb műfordítással is foglalkozom.
Díjak, elismerések:
1985. Népművészet Ifjú Mestere díj
1990. Magyar Művészetért díj
1993. Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetés
2001. Magyar Örökség díj
2003. Március 15. díj
2005. Alternatív Kossuth díj
2005. Prima díj
2008. Szer Üzenete díj - Böjte Csabával megosztva
2010. Budapestért díj
2011. Kossuth díj
A képviselt műfaj rövid leírása: ének- és mesemondás.
A Színházi előadás vázlata, időkerete:
Másfél óra mese, történetekkel, dalokkal tördelve.
A Műhelymunka vázlata, időkerete:
Első foglalkozás (a színházi előadás előtt): "Mese tegnap, mese ma"
Második foglalkozás (a színházi előadás után): "Ars poetica mesében"
Nyelvével rokkát pergető mesemondó: Berecz András
