Beszédkutatás I.

Beszédhez való viszony a magyar felsőoktatásban

BEVEZETŐ



A tanítás ősi mesterségét tanulmányozva, az emberi szó erejét mindig a tudás átörökítésének legfőbb hordozójaként találtam. Bár a jezsuiták óta tudjuk, akkor járunk el helyesen, ha tanárainkat alaposan felkészítjük tevékenységük gyakorlására, mégis hiányzik felsőoktatásunkból a beszéd művelésére való felkészítés. Igaz, a beszéd felsőoktatásban betöltött szerepét, napjainkig tartó létjogosultságát egyetlen tudományos munka sem kérdőjelezi meg, csupán evidenciaként kezeli.

A helyzet kaotikusságát tovább fokozza, hogy az idei tanévtől a "versenyképesség fokozása érdekében" a középiskolák alapozó évfolyamain tantárgy a nyilvános beszéd (amit bármely középiskolai tanár megtarthat, ha részt vesz egy ezzel kapcsolatos továbbképzésen).

De honnét jön majd a tudás, mikor kiállunk és "jó szóval" próbálunk oktatni eladásainkban, magyarázatainkkal, hiszen nemcsak a magyar felsőoktatásból általában, de a tanári szakok tantárgylistájáról is hiányzik a gyakorlati beszédoktatás. És akkor még nem szóltam a hétköznapi gyakorlatból jól ismert jelenségről, az örök aktualitással bíró tapasztalatról, arról, hogy vannak tanárok akik (azzal, ahogyan megszólalnak) képesek hatást gyakorolni tanítványaikra, az élőszó ereje, az információk verbális közvetítése által (és olyanok is, akiknél komoly erőfeszítésébe kerül a hallgatónak az órák átvészelése).

A könyv három egymásra épülő fejezetből áll, ahol az elméleti fejezet célja, hogy egységes keretbe helyezve, szilárd szerkezeti alapot teremtsen a vizsgálathoz, mely a tanári beszédet (mint eszközt), a beszédhez való viszonyt (mint eszközhasználatot) vizsgálja, egyre közelebb jutva a vizsgálat konkrét, az egyes változókban megjelenő tartalmához. A pedagóguskutatás és beszédkutatás mozaikszerű felvázolása, a tapasztalatok és eredmények mintegy kivonatolása orientációt ad a felmérésben megjelenő viszonyulás magyarázatában, annak megértésében, az elvárások megerősítésében, a problematikus területek azonosításában, abban, hogy a felmérés tükrében kirajzolódhasson a napjaink felsőoktatásában jellemzően jelenlévő beszédviszonyulás. A magyar felsőoktatás és tanárképzés, a pedagóguskutatás és beszédkutatás területére vonatkozó anyagok áttekintését követen bemutatom annak a kérdőíves felmérésnek a legfontosabb eredményeit, amely 143 felsőoktatási intézményben tanító tanár (és 37 felsőoktatási intézményben tanuló hallgató) véleményét, beszédhez való viszonyát tárja elénk, elsőként vizsgálva a területet a magyar felsőoktatásban. A harmadik fejezet a vizsgálat dokumentumait, adatait és eredményeit tartalmazza, lehetőséget kínálva a további elemzésekhez (is).

Bevezetőm végéhez közeledve, had köszönjem meg mindazok segítségét és közreműködését, akik nélkül ez a könyv nem jöhetett volna létre. Köszönöm a munkára való biztatást és minden egyes véleményt és javaslatot.

A beszédhez való viszony vizsgálatának következő állomása a magyar média, majd a magyar közszereplés területe.









Lantos Erzsébet


HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely logo
home more info

   

beszédtanár logó Google+ facebook logóretorika.hu kapcsolatfelvétel skypeeTwitter artList
© Lantos Erzsébet
HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely
Mert a beszéd munkaeszköz!