A PEDAGÓGUS TANÓRAI KOMMUNIKÁCIÓJA

PEDAGÓGIAI KOMMUNIKÁCIÓ



A PEDAGÓGUS TANÓRAI KOMMUNIKÁCIÓJA

A tanári beszéd stílusait számos szempont szerint csoportosíthatjuk.
Egyik lehetőségünk a csoportnagyság és a csoporttagok ismertsége alapján való tipizálás. Az intim stílustól (páros helyzet vagy maximum 5`-6 fős kiscsoportokra jellemző, ahol mély, intenzív személyes kapcsolat van) a rideg formális stílus szélsőséges változatáig széles a skála. A pedagógus beszédstílusa többnyire e két extremitás között helyezkedik el. Hogy melyik pólushoz kerül közelebb, azt olyan tényezők döntik el, mint a pedagógus szándékolt törekvése (hogy magát inkább barátságosnak és megértőnek, vagy inkább szigorúnak és követelőnek láttassa), a tanulók életkora, a pedagógus kommunikációs képessége, a környezeti elvárások, hagyományok (az adott intézményben uralkodó kommunikációs stílus), mellyel az egyes pedagógusok részben azonosulnak, részben elhatárolódnak tőle, de hatása alól semmiképp sem térhetnek ki vagy a pedagógus viszonya az egyes osztályokhoz és egyes tanulókhoz, vagyis a pedagógus tanórai kommunikációja.
Dornai Erika (1994, 1995) tanulmányában az osztálytermi beszédet meghatározó szociokulturális dimenziók részletes leírását adja. Azokról a szociolingvisztikai vizsgálatokról számol be, melynek célja, hogy (a természetes, környezetbe ágyazódó beszéd vizsgálatával) feltárja a kommunikációs folyamat jellemzőit.
Dornai (1995)a vizsgálatok csoportosításához (Duranti, leírása alapján), Hymes modelljét veszi alapul, mely a beszédviselkedés módjának, jelentésének meghatározói közül tizenhat jellemzőt emel ki, és ezeket nyolc csoportba sorolja, úgymint szituáció, résztvevők, célok, akciósor, kulcs, eszközök, normák és zsánerek. Tanulmányának nagyobbik részében ezeket részletezi, miszerint; a térbeli szerveződés döntő módon meghatározza az órák jellegét, légkörét. A kommunikációs lehetőségek szempontjából kétféle teret különböztet meg, az informális elrendezésűt (kisebb csoportok) és a formális kódot képvisel frontális munkát. A kommunikáció szempontjából igénybe vett térrész egy háromszöget alkot. Az elülső sor két végpontja és a hátsó sor középpontja képezi a háromszög csúcsait. Aki a háromszög területén kívül van, kiesik a részvételből. A résztvevőkkel kapcsolatban, (a beszélő-hallgató felosztás helyett) a Hymes rendszere alapján Dornai négy szerepet különít el; beszélő, címző, hallgató, címzett. Az előadás az a forma, mikor valamennyi hallgató egyben címzett is. Ha a tanár egyes tanulókhoz szól, tesz fel kérdést, akkor is úgy kell ezt tennie, hogy az egész osztály nyomon követhesse az elmondottakat. Glass kutatásai nyomán rámutat arra is, hogy a résztvevők száma is nagymértékben meghatározza a tanórai kommunikáció alakulását, minőségét, és hogy érzékenyen változik az osztálylétszám függvényében. Hymes modelljét tovább elemezve a célok két megjelenését (társas és egyéni) elemzi, ahol kitér a szociális rendszer (intézmény, tanár diáktársak) és az egyén között időnként fellépő feszültségekre. Az akciósoroknál az órák interakciós mintázatát írja le, hogy a kommunikatív megnyilvánulások milyen sorrendben követeik egymást. Jellemző az osztálytermi interakciók estében, hogy hierarchikus viszonyt tükröznek, melyre a mindenkori csoport szerveződése is hatást gyakorol. Az osztályon belül különböző hatalmi szintek alakulhatnak ki, melyek sajátos módon meghatározzák a kommunikáció áramlását és mennyiségét. Fontosnak tekinti az üzenet formájának és tartalmának elemzését, Duránti kutatásaira hivatkozva kifejti, hogy az üzenetet több forma hordozhatja, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a forma változása finomabb szinten a tartalom változását is maga után vonja és hogy a forma változása mindig elárul valamit a résztvevők közötti viszony jellegéről.
A kulcsok szerepéről elmondja, hogy az osztálytermi beszéd vizsgálatában nagy jelentőségű a nem verbális üzenetek feltárása és figyelembe vétele, ugyanis ezek a háttérben meghúzódó üzenetek adják a kulcsot az elhangzottak értelmezéséhez, úgy mint hangerő, hangminőség, ritmus, dallam, szünetek, elakadások jelezhetik, mit értünk komolyan, mikor színlelünk stb. Dornai rámutat, hogy az eszközök esetében Hymes a csatornák és beszédformák dimenzióit különítette el, ahol a csatorna az üzenet átvitelére szolgáló eszköz, de nemcsak az eszköz lehet különböző, hanem az üzenet stílusa, jellege, formája is. Kiemeli, hogy minden beszédközösségben több kód van használatban. Minden társadalomban általánosan jelen van a választékos és a közönséges kód elkülönítése, ahol a közönséges kód elsősorban az informális kapcsolatokban jelenik meg, míg a választékos kód az oktatás, művelődés nyelve. Felhívj a figyelmet, hogy a tanárnak érzékenynek kell lennie az életkori jellegzetességekre, és hogy a különböző korosztályok tanítása eltérő kommunikációs készséget igényel az oktatótól. Hymes rendszerét követve, nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a tanóra rendjét meghatározott szabályok biztosítják. A nyelvi szabályok illetve kapcsolati normák együttes ismerete szükséges a kommunikációban való sikeres részvételhez, aminek szintjét a kommunikációs kompetencia jellemzi.
Dornai tanulmányának végén a különböző tanári kommunikációs stílusok (zsánerek) osztályozását és elemzését adja. Kitér az előadásmód béli különbségekre, a tanári elvárások kommunikálására, a konfliktusok megoldásmódjaira, a férfi és női tanárok eltérő attitűdjére. A fiatal és tapasztalt tanárok összehasonlítására.



TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS
PEDAGÓGUSKUTATÁS ÉS KOMMUNIKÁCIÓ
A PEDAGÓGIAI KOMMUNIKÁCIÓ ELMÉLETÉRŐL
A PEDAGÓGUS TANÓRAI KOMMUNIKÁCIÓJA
TANÁRI NYELVHASZNÁLAT ÉS SEGÍTŐ SZEREP
TESTBESZÉD -TANÁRI MAGATARTÁS
KOMMUNIKÁCIÓRA VALÓ FELKÉSZÍTÉS
ÖSSZEGZÉS
IRODALOM

Lantos Erzsébet




Lantos Erzsébet


HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely logo
home more info

   

beszédtanár logó Google+ facebook logóretorika.hu kapcsolatfelvétel skypeeTwitter artList
© Lantos Erzsébet
HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely
Mert a beszéd munkaeszköz!