Szakirodalom és forrásjegyzék


A beszédhez való viszony alakulása a magyar felsőoktatásban
Neveléstörténeti tanulmány

SZAKIRODALOM ÉS FORRÁSJEGYZÉK



Retorikai
Arisztotelész: Rétorika. Ford.: Adamik Tamás. Helikon Kiadó, Budapest, 1982.
Quintilianus: SzónoklattanaI-II. Ford.: Prácser Albert. Budapest, 1913.
Szabó G. Zoltán - Szörényi László: Kis magyar retorika. Helikon Kiadó, Budapest, 1997.

Oktatásüggyel kapcsolatos
Dr. Mészáros István: Magyar iskolatípusok. A MAGYAR NEVELÉSTÖRTÉNET FORRÁSAI. VI. OPKM, Budapest, 1995.
Pukánszky Béla - Németh András: Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996.
Szögi László (szerk.): Hat évszázad Magyar Egyetemei és Főiskolái. MKM.Budapest, 1994.
Szögi László (szerk.): Válogatott dokumentumok a magyarországi felsőoktatás történetéhez (1367 - 1777). RÉGI MAGYAR EGYETEMEK EMLÉKEZETE. ELTE, Budapest, 1995.

SZEMELVÉNYEK

[1] Gellért püspök által megszervezett csanádi székesegyházi iskoláról. 1030-as évek.
"Az egyik napon harminc férfi - nemrég vették fel a keresztséget - jött [Gellért] püspökhöz és kérték, hogy vegye maga mellé fiaikat, s a tudományokban való kiképzés után szentelje ?ket papokká. A püspök befogadta és Valter magiszter vezetése alá rendelte ?ket, egy erre a célra alkalmas házat is adva nekik, hogy ott oktatást nyerjenek t?le a "grammatica" és a "musica" tudományaiban. Rövid id? alatt nagy el?rehaladást tettek [az ifjak] az említett tudományokban."
Közölte: Sriptores rerum Hungaricum tempore ducum regumque striptis Arpadiane gestarum. Szerkesztette Szentpétery Imre, Bp., 1937/38. II. 493-494. o.

[2] A Pápai Református Kollégium első szabályzata. Pápa, 1585.
XII.: Az anyanyelv használatát ugy künn, mint benn megtiltjuk. Mindenki latin nyelven beszéljen, mert csak igy lehet és igy szokás a római ékes beszédben gyakorlottságot nyerni. A törvényszegő egy egész napra 1 dénár birságot fizessen, a büntetőjegyet vagy táblácskát mindenki harag, nagy zugolódás és szitkozódás nélkül viselje, azt meggondolatlan vakmerőséggel ledobni ne merészelje, és a latin nyelven való beszélést akkor se hagyja el, a másként tevőnek büntetése dorgálás és 10 denár pénzbirság legyen.
Közölte: Kis Ernő: A Dunántúl ev. ref. egyházkerülete pápai főiskolájának története. 1531-1895. Pápa, 1896. 15-31. o. A fordítás Kis Ernő munkája.

[3] A Sárospataki Református Kollégium törvényei. Sárospatak, 1621. január 8.
X.: Az iskola rektorai megítélésük szerint hasznos, szükséges és meghallgatásra érdemes előadásokat hirdessenek, s mindketten tartsák meg őket a megfelelő időpontban; ne változtassanak rendjükön egy kicsit sem a hallgatóság nyilvánvaló kárára, ne is tegyenek hozzájuk, vagy hagyják félbe őket kényszerítő szükség nélkül.
XI.: A teológiát és filozófiát ne csak disputa, hanem a rendszerek kifejtése útján is oktassák az egyházban és a polgári életben való szükségességük és hasznuk végett; s még a segédtudományokat is, mint a latin és görög nyelvtant, valamint a héber nyelv hasznos alapjait, a költészettant, rétorikát és logikát, nemkülönben a klasszikus szerzőket, a görög és latin szónokokat és költőket, Démoszthenészt, Iszokratészt, Plutarkhoszt stb., Cicerót stb., Homéroszt, Hésziodoszt, Theogniszt, Vergiliust, Ovidiust, Horatiust stb., akik a nyelvek tanulásához és alapos elsajátításukhoz, a szent teológia és a józan bölcselet forrásainak tanulmányozásához szükségesek, gondosan ismertessék; kérjék számon és gyakoroltassák őket a diákokkal írásban, szóban, és szónoklat révén.
XII.: Minden második hónapban rendezzenek nyilvános disputát teológiából és filozófiából, megtartva a szokásos szerepeket, a hallgatók felfogásához alkalmazkodva és hasznukra, a tudós és rendes disputa opponensekre és válaszadókra vonatkozó szabályai szerint.
XIII.: A vizsgákon hallgassák meg, ki mit tud folyamatos beszéddel, saját erejéből nyújtani; ne segítsék őket súgással, hanem amit az egyik nem tud, egészíttessék ki egy másikkal; s azokra, akik nem tudnak valamit, ne várjanak túlzottan sokáig, hogy az idő ne teljék hiába.
XIV.: Mivel tehetségünk és tanításunk elfogadtatásában sokat számít a gondos kiejtés, idejekorán figyelmeztessék a tanítványokat a szép kiejtésre, hogy ne adjanak ki selypítő, dadogó, akadozó, éneklő, kiabáló vagy fojtott hangokat, ne nyeljék el az utolsó szótagokat, sem pedig kellemetlen zajokra, sziszegésre, nyögésre, hákogásra, böfögésre, tüsszögésre és gurgulázásra ne szokjanak rá. És hogy az ifjakat példával segítsék, maguk a tanárok szoktassák hozzá magukat a komoly, lassú, világos kiejtéshez.
Közölte: Békefi Remig: A sárospataki ev. ref. főiskola 1621-iki törvényei. Bp. 1899. 44-50.

[4] A gyulafehérvári professzorok benyújtották Brandenburgi Katalin erdélyi fejedelemnek az erdélyi református főiskola szerkezetére vonatkozó javaslatukat. Gyulafehérvár, 1630. február 10.
10. Professzorok és tanítók kiszemelésében a tanács lássa, hogy az illetők tiszta hitűek-e, a nyelveket, ismereteket, tudományszakokat, amelyeket tanítandók, alaposan bírják-e, világosan tanítani tudnak-e, hírök-nevök jó-e, tiszta, szabatos-e az előadásuk.
Aki valamely előadását elmulasztja, birságul annyit fizessen az iskola pénztárába, a mennyit azért évi fizetésében kapni szokott.
A szent theologia professzorai 3. Szombatnaponkint 8-10 óráig rendes vitatást váltogatva tartsanak. 4. Szerdánkint az első órán kezdve két-két beszédet szavaltassanak. 5. Vasárnaponkint latin előadásgyakorlatokat tartassanak. 6. Zsidó nyelvet mind a két professzor nyilvánosan tanítson.
A bölcselet és filológia professzorai Szerdánkint 8-10 óráig rendes vitázást tartsanak, váltogatva.
Közölte: Koncz József: A fehérvári főiskola történetéhez. = Történelmi Tár 1884. 199-201. illetve Szabó Károly: A gyulafehérvári Bethlen-féle főtanoda szervezeti szabályzata. = Történelmi Tár 1879. 797-805. A magyar fordítás Váró Ferenc: Bethlen Gábor kollégiuma. Nagyenyed, 1903. 108-114. található.

[5] A Debreceni Református Kollégium törvényei. (részletek) Debrecen, 1657.
III.: A hallgatók jelenjenek meg nagy tömegben minden előadáson, vizsgán és más iskolai összejövetelen, mint a szónoklatokon, vitákon, memoriterek felmondásán és hasonló szokásos eseményeknél, hacsak kivételképpen nem akadályozza őket valamely komoly és súlyos elfoglaltság.
IV.: A latin beszéd- és írásgyakorlatokat, a latin és görög - részint szabad, részint kötött - szónoklás és levélírás szokását mindenki tartsa meg illetve végezze el szorgalmasan. Mert minden fáradság és bármily komoly iparkodás, amit hosszú éveken keresztül a nyelvek és tudományok tanulmányozásába fektetünk, hacsak nem foglakozunk gyakorlásukkal, bármely, a szilárd képzés által nyújtott eredmény nélkül elvész és elenyészik. Emiatt tehát teljességgel megtiltjuk egyáltalán minden diáknak, hogy szabadon használja anyanyelvét illetve hazája nyelvét. Aki a törvényt áthágja, magyar beszédért fizessen minden alkalommal három dénárt; ha beszédet kell fogalmaznia és írnia, és nem írta meg, vagy megírta, de nem adta elő, fizessen huszonöt dénárt; ha pedig más szerző által fogalmazott és írt beszédet nem ad elő, fizessen hármat. [...]
XI.: A nyilvános disputákra, melyeken vitás tételeket tűznek ki tárgyként a filozófiából és a teológiából, s akár anaszkeuasztikósz, akár kataszkeuasztikósz (konstruktíve vagy cáfolva) rendeznek meg, az opponens és a válaszadó, akiket a rektor belátása szerint választott ki és időben kijelölt, egyaránt felkészülten jöjjön. Az előbbi mértéktartóan és emberségesen tegye meg ellenvetéseit. Az utóbbi először tartson a helyhez és időhöz illő beszédet a disputa tárgyáról, majd fogadja az ellenvetéseket, foglalja össze lényegüket s válaszolja meg őket tehetsége szerint szelíden és barátságosan. Ha ennek során a válaszadó nem teljesíti feladatát, büntessék huszonöt dénárra, ha az opponens, tizenkét dénárra. A sárospataki XIII. törv. alapján.
Közölte: Békefi Remig:A debreczeni ev. ref. főiskola XVII-XVIII. századi törvényei.Bp. 1899.79-87. Egy részét magyar nyelven közölte Révész Imre a Magyar Protestáns egyházi és iskolai Figyelmező-ben. 1874. V.sz. 395-397.

[6] Emlékirat az alapítandó eperjesi evangélikus líceum szerkezetéről. Eperjes, 1664.
I. Az eperjesi líceum elnevezése és más iskolatípusokkal való összehasonlítása.
II. Az eperjesi líceum szerkezete.
I. A tanulók rendjei és ezek célja általában.
II. Ugyanez részletesen az első rendet illetően:
1. Célja, s ennek fő- és mellékfunkciója 2. A tudományok és foglalatosságok rendje
3. Az (1.) előadásra és oktatásra (2.) disputára és (3.) szónoki beszédekre kijelölt napok és órák. 4. A rendes disputák. 5. Nyilvános vizsgák.
III. Ugyanez hasonló részletességgel a második, harmadik, negyedik. ötödik, hatodik és hetedik rendet illetően: 1. Céljuk. 2. Tanulmányi rendjük. 3. Kijelölt napok és órák. 4. Szónoklási gyakorlatok. 5. Vizsgák.
A 'líceum' névvel, mely elég ősi és megfelelő is, olyan helyet jelölünk, amely a műveltség terjesztésének szenteltetett. Ugyanis hajdan Lükeionnak nevezték Arisztotelész iskoláját, ahol a peripatetikusok séta közben vitatkoztak. Nevét Apollón Lükeioszról kapta, akinek szentelve volt, mint Lukianosz írja Az iskolákról c. művében. Cicero iskoláját is líceumnak hívták Tusculumban, mint A jóslásról első könyvéből kiderül. Végül pedig minden iskola, vagyis olyan hely, amit a tanulmányok ápolására rendeltek, ezen névnek kezdett örvendeni.
Az iskola berendezkedése a tanárok igen kis száma és a tanulmányok sokfélesége, rendje és hasznossága révén messze a legkitünőbb, hiszen ebben csaknem minden akadémiai tanulmányt az akadémia zaja nélkül, hatékonyan és módszeresen, három év leforgása alatt végigvesznek és abszolválnak. Az iskolának a következő formát és berendezkedést kell mutatnia.
A tanulók rendjei és ezek céljai általánosságban.
Az első rend legyen a teológusoké, filozófusoké és matematikusoké.
A második a haladó szónokoké, poétáké valamint a történészeké.
A harmadik a kezdő szónokoké és poétáké valamint a vizsgát tett grammatikusoké.
A negyedik rend a kezdő grammatikusoké.
Az ötödik, hatodik és hetedik rend az írást, olvasást, szótagolást és az ábécét tanulóké.
A besorolásnál nem tekintünk korra, szakállra, termetre vagy állapotra, hanem csakis derékségre, tanultságra és szorgalomra.
Közölte: Hörk József: Az eperjesi ev. ker. collegium története. 1. füz. Kassa, 1896. IV-VI.

[7] Jezsuita traktátus - P. Szákány Imre S. J. tanárképző oktatásai 1695-ből.
V. rész: Az erdményes tanításhoz nem elegendő megfelelően és alaposan birtokolni magát a tananyagot, hanem ismerni kell, hogy mi módon kell átadni az ismereteket tanítványainknak, felfogóképességükhöz mérten, ez nem csupán velünk született ügyességtől függ, ez sajátos tudomány. A trencéni jegyzet kifejti, a helyes oktatás három elvét: a tanár jól tanítson, könnyen tanítson, (azaz kimerültség keltése nélkül), kedvvel tanítson. [...]
A VII. részben részletes oktatást kapnak a tanárjelöltek a tananyag iskolai kifejtésének
módszertanából, ezt a következő pontokba foglalta: A tankönyvnek azt a szövegrészletét amelyet a tanár az iskolában magyarázni kíván, előzőleg otthon jól tanulmányozza át, hogy alaposan ismerje, értse. Úgy magyarázzon, hogy a gyengébb tanulók is követni tudják. Tudnia kell, hogy milyen fontos a példák elemzése. Meg kell ugyanis mutatnia ezek segítségével, hogy mi a szabályok lényege és érvénye. Seneca szerint hosszú az út a szabályokon keresztül, de rövid a példákon át Szorgalmasan gondoskodjék a tanár arról, hogy magyarázatát tanítványai alaposan, többszőr átismeteljék.
Közölte: Gyenes András Bp. 1942.

Megjegyzés: A felhasznált forrásokat, dokumentumokat betű szerinti helyesírással közöltem.


I. RÉSZ
TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS
RETORIKAI ÁTTEKINTÉS
- MEGHATÁROZÁSA
- TÁRGYA, FAJTÁI, ALKALMAZHATÓSÁG
FELSŐOKTATÁS
- AKADÉMIA
- FŐISKOLA
- EGYETEM
PEDAGÓGUSKÉPZÉS
- TANÍTÓK KÉPZÉSE
- ÓVÓPEDAGÓGUSOK KÉPZÉSE
- ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁROK KÉPZÉSE
SZAKIRODALOM ÉS FORRÁSJEGYZÉK
SZEMELVÉNYEK


Lantos Erzsébet





Lantos Erzsébet


HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely logo
home more info

   

beszédtanár logó Google+ facebook logóretorika.hu kapcsolatfelvétel skypeeTwitter artList
© Lantos Erzsébet
HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely
Mert a beszéd munkaeszköz!