A Felejtés - kutatási hagyományok


A FELEJTÉS

SZERKEZET - FOLYAMAT - KUTATÁSI HAGYOMÁNYOK


Az emlékezés nem más, mint ingerek nyomán kialakuló élmények, gondolatok, viselkedés, mozgásválaszok, érzelmi reakciók - vagyis a tapasztalat - megőrzése az idegrendszerben. Rendszer (mely nem egységes). Folyamatok gyűjtőneve, ahol az emlékezés és felejtés egyazon folyamat két ellentétes tendenciáját fejezi ki. Az emlékezet az információk tárolásának és előhívásának képessége. A felejtés az emlékezetben tárolt információk előhívásának részleges vagy teljes hiánya, az emléknyom eltűnése, elhalványulása, blokkolása.
A memóriarendszer szerkezete - a tárak
Hagyományosan az információ átmeneti tárolására szolgáló rövid távú és a gyakorlatilag korlátlan időkapacitással rendelkező hosszú távú emlékezetet különböztetjük meg egymástól.
A rövid idejű memória egy időben csak korlátozott mennyiségű tapasztalati anyagot tud megjegyezni, s azt is mindössze néhány percig (ill. addig, míg figyelmünk el nem terelődik). Modern elméletei - például Baddeley munkamemória modellje - szerint ez a rendszer is több komponensből áll, melyek fontos szerepet töltenek be a nyelvelsajátításban vagy a tervezett viselkedés megvalósításában.
A hosszú idejű memória tartama lényegében korlátlan, így a megtartás (jó esetben), akár az egész élettartamunk is lehet. A hosszú távú emlékezeten belül - Tulving (1974) nyomán - megkülönböztetjük az események tárolására és előhívására szolgáló epizodikus emlékezetet, illetve a tények rögzítéséért felelős szemantikus emlékezetet. Az információk előhívásának tudatos formáját explicit emlékezésnek nevezzük. Működésekor az emlékező személy tisztában van vele, hogy korábban rögzített emlékeket hív elő. Ezzel szemben, az úgynevezett implicit emlékezésnél az információk előhívását nem kíséri emlékezési élmény. Az explicit és implicit előhívási folyamatokat eltérő idegrendszeri hálózatok valósítják meg, éppen ezért egymástól függetlenül is károsodhatnak.
Sokszor vagyunk úgy, hogy nem tudok visszaemlékezni korábban megélt élményeinkre.
Ha azonban meglátogatjuk azokat a helyeket, ahol mind ezeket megéltük - egy-egy ismerős arc, az utcák, a fények, a zajok - erős előhívási ingerként működnek, és elősegítik az események rekonstruálását, az emlékezést.
A hatvanas évektől vita folyik arról, hogy a rövid illetve hosszú távú emlékezetet elkülönülő rendszereknek kell-e tekinteni, vagy - ahogy azt Melton javasolta- valamennyi rendelkezésre álló eredmény megmagyarázható egy egységes hosszú távú emlékezet keretein belül. A többszörös tár elméletének képviselői azt feltételezték, hogy egységes rövid távú és hosszú távú tárak vannak. Ugyanakkor sok pszichológus hisz az állandó memóriában. A kutatások nem egységesek a bizonyítékokat illetően.
Az egyik legfontosabb megkülönböztetés a rövid és hosszú távú tárak között azzal kapcsolatos, hogy a felejtés hogyan megy végbe. Ugyanis, neuropszichológiai bizonyítékok szerint, a rövid és hosszú távú tár elkülönülten működik és eltérő mértékben sérülhet.
Glanzer és Cunitz (1966) vizsgálatából megtudhatjuk, hogy a visszafelé számlálás felejtést idéz elő a rövid távú tárban. Ez vagy azért történik, mert a visszafelé számlálás interferenciát okoz, vagy, mert eltereli a figyelmet a rövid távú emlékezetben lévő információról. A rendelkezésre álló bizonyítékok azt sugallják, hogy mind kettő szerepet játszik.
A hosszú távú tár elemeinek elfelejtése egészen más elemeket mozgósít. Különbséget kell tennünk nyomfüggő felejtés (vagyis, amikor a releváns elméknyomokat elveszítjük) és a jelzőinger-függő felejtés között (vagyis, amikor az emléknyom még mindig ott van a memóriában, de nem hozzáférhető).
Az emlékezés és felejtés folyamata
Az emlékezés alapfolyamata a kódolás (bevésés), a tárolás és az előhívás (reprodukció).
A folyamat bárhol sérül, nem jön létre tanulás. Az emlékezésben zavar támad.
A kódolás azokra az eseményekre utal, melyek az emlékezetben tárolandó információ megjelenésekor megy végbe és meghatározza, hogy a memóriarendszer mit raktároz el, vagyis hogy milyen információt tudunk előhívni.
A megőrzés és felejtés egyazon folyamat (tárolás) két ellentétes tendenciáját fejezi ki.
A reprodukció kapcsán elkülönítjük egymástól a felismerést és a felidézést.
A felismerés korábbi megnyilvánulás, mint a felidézés, hiszen az észleléssel egységben jelentkezik. A felismerés és a felidézés emlékképek, emléknyomok segítségével jön létre, ami a múltbeli tapasztalataink, észleléseink visszamaradt nyomai (engram), és annyifélék lehetnek, ahányfélék az észleléseink.
Az előhívással kapcsolatos elméletek és kutatások csaknem kizárólag a felidézésre és a felismerésre összpontosítottak. Számos modellt dolgoztak már ki, és nagyon sok vita folyt arról, hogy vajon ugyanazok-e a felidézésben és a felismerésben szerepet játszó folyamatok. A kutatók egyre inkább belátják, hogy a felidézés néha egészen gyorsan és közvetlen módon történik, míg máskor közvetett módon, nagyon hasonlóan a problémamegoldáshoz.
Az emlékezeti folyamatok szerepét kiemelő legnevesebb elmélet Craik és Lockhart (1972) feldolgozási szinteken alapuló modellje, amely a hosszú távú memória meghatározói közül a feldolgozás mélységét (azaz, hogy a jelentés milyen mértékben kerül feldolgozásra), a feldolgozás részletezettségét és a feldolgozás egyediségét tartja a legfontosabb tényezőknek.
A legfontosabb kutatási hagyományok
Ebbinghaus értelmetlen szótagok listáját tanulván az ismétlések száma, a felidézési képesség és a felejtés közti viszonyokat vizsgálta. Felejtéssel kapcsolatos vizsgálatai az inaktivitás, ill. interferencia jelenségeit érintik. Úgynevezett felejtési görbéi a tanult anyag felejtését jellemzik az idő függvényében. Eredményei szerint a felejtés üteme nem egyenletes. Kezdetben gyors és az anyag nagyobb részét érinti; az ezt túlélő tételek hosszabb ideig fennmaradnak.
Bartlett értelmes szövegek (történetek) megtartását kutatta. Mindkét kutató tisztában volt az emlékezés egyik legfontosabb tulajdonságával, miszerint az új anyag megtanulását alapjában meghatározzák előzetes ismereteink.


TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETŐ
BIOLÓGIAI ALAPOK
SZERKEZET - FOLYAMAT - KUTATÁSI HAGYOMÁNYOK
- A memóriarendszer szerkezete - a tárak
- Az emlékezés és felejtés folyamata
- A legfontosabb kutatási hagyományok
FELEJTÉS
- A felejtés elméleti magyarázatai
- A felejtés érzelmi tényezői
- Hibázások - Torlaszok
EMLÉKEZETVESZTÉS - KÓROS FELEJTÉS
- Az emlékezet részleges vagy teljes elvesztése - az amnézia
- A felejtés képességének sérülése
- Öregkori memória deficit - az Alzheimer-kór
ÖSSZEFOGLALÓ
SZAKIRODALOM

Lantos Erzsébet



Lantos Erzsébet


HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely logo
home more info

   

beszédtanár logó Google+ facebook logóretorika.hu kapcsolatfelvétel skypeeTwitter artList
© Lantos Erzsébet
HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely
Mert a beszéd munkaeszköz!