A Felejtés


A FELEJTÉS

A FELEJTÉS


Harald Weinrich szerint a felejtés eltávolít valamitől. Eltávolít, bár a lélek önmaga felé tart azáltal, amire emlékezni igyekszik, amit vissza kíván hozni a feledésből.
Sokszor azon kapom magam, hogy mennyire a felejtésből élünk. Reggelente már nem járok futni, s ha pihenésre vágyom szaunázni megyek és nem moziba, és az (egykori) kedvenc lemezeim is ott porosodnak valahol a szekrény mélyén.
És elfelejtjük, mert nincs időnk, mert... A felejtésnek számtalan oka lehet - mint például, hogy túl sok a kapott információ és feldolgozatlan marad, vagy akár a memóriánk potenciális terjedelme - és mértékét is számtalan tényező befolyásolja - mint például a bevésés, vagy a személyiség és az adott emlékkép közötti érzelmi kapcsolat.
A rövid távú, rendkívül gyors felejtéstől - gondoljunk azokra a helyzetekre, amikor bemutatkozik valaki, s mi ahelyett, hogy megjegyeznénk az illető nevét, már el is felejtettük -, egészen odáig, ahogyan a nehéz munkával megszerzett nyelvtudásunk vagy tánctudásunk szépen lassan elkopik, ezer arcot ölthet, és ölt is, a hétköznapok szórakozottságától, az emlékezet akár teljes elvesztésig.
A felejtés elméleti magyarázatai
A felejtés magyarázataiban megkülönböztetjük egymástól a rendelkezésre állás és az elérhetőség faktorait, ahol a rendelkezésre állás az emlékezeti kódok rögzítésének, vagyis az emlékek tárolásának zavara, az elérhetőség faktorai pedig az emlékezeti hívóingerek és a célemlékek összekapcsolódásának átmeneti vagy tartós akadályait jelenti.
A felejtés elméleti magyarázatai három csoportba sorolhatóak:
Első csoportba tartozó elméletek az emléknyomok elhalványulását tekintik elsődleges oknak, legfontosabb kísérleti módszerük a tanulást követő aktív és inaktív állapotok összehasonlítása.
Második csoport az úgynevezett interferencia-elméletek a tanulást követő új információk elsajátításának zavaró hatását hangsúlyozzák.
Harmadik csoport az úgynevezett gátlási elméletek az emlékezési helyzetben megjelenő, de a cél szempontjából irreleváns emlékek kiszorításáért felelős gátlórendszer működésének mellékhatásaként értelmezik a felejtést.
Mindhárom megközelítés értékes adatokkal járul hozzá a patológiás felejtés, az amnézia magyarázatához.
A felejtés érzelmi tényezői
Nem véletlenül felejtünk el dolgokat. Ez talán a legegyszerűbb formája a tudattalan megjelenésének.
Általában azt felejtjük el, ami valamiért kellemetlen, amihez rossz érzéseink tapadnak. Gyakori eset, hogy kölcsönkért dolgokat elfelejtünk visszaadni. Valóban elfelejtjük? A kölcsönkérés maga is lehet, olyan kényelmetlen mozzanat, amely rossz érzéseket kelt, és az érzés elfelejtésével együtt magát a történést is elfelejthetjük.
Sigmund Freud szerint az emberi agy képes arra, hogy a rossz emlékeket blokkolja, törölje, mivel az emberre jelentős hatást gyakorolnak a memóriája legmélyén rejtőző események, emlékek.
A kaliforniai Stanford University tudósai által összeállított tanulmány megerősíti Freud emlékezettel kapcsolatos elméletét.
A kutatók szerint is képes az emberi agy arra, hogy elfelejtse azokat a rossz emlékeket, amelyeket el akar felejteni. Olyan kísérleteket végeztek, melynek során a résztvevők képesek voltak blokkolni meghatározott emlékeiket, ha ennek megtételére kérték őket, miközben a vizsgálatot végző személyek be tudták azonosítani, hogy az agy melyik területe vett részt a feladatban.
John Gabrieli, a Science magazinban megjelent tanulmány egyik szerzője úgy nyilatkozott, hogy a kísérleti eredmények szerint biológiai alapja van a nemkívánatos emlékek háttérbe szorításának. Első ízben tapasztalták meg azoknak a mechanizmusoknak a működését, amelyek szerepet játszhatnak az aktív elfelejtés folyamatában.
Hibázások - Torlaszok
Olyan hibák ezek, melyek valójában, hatékony mechanizmusok félrecsúszásai, de ide tartoznak önéletrajzi eseményeink elfelejtése illetve azok torzításai is, csakúgy, mint az érzem, hogy tudom állapot és annak különböző vállfajai.
Daniel L. Schacter , a Harvard Egyetem professzora emlékezeti teljesítményünk hibázásait a következő módon veszi sorra:
Elhalványulás. A nem használt emlékek idővel egyre nehezebben hívhatóak elő.
Szórakozottság. Miért felejtjük el számos teendőnket? Van valami előnye annak, ha nem emlékszünk biztosan, hogy bezártuk-e az ajtót?
Rövidzárlat. Valószínűleg mindannyian találkoztunk már azzal a jelenséggel, amikor egy szót vagy nevet ki szerettünk volna mondani, pontosan tudtuk is, hogy miről vagy kiről van szó, körbe tudtuk volna írni, ám maga a szó csak nem jutott eszünkbe.
Téves attribúció. A rendőrség időnként tévesen ad ki körözést, mert a szemtanúk teljesen ártatlan személyek leírását adják meg, akik a bűntény idején a helyszín közelében sem voltak.
Elfogultság. Utólag hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy előre láttunk bizonyos történéseket, illetve hajlamosak vagyunk olyan módon felidézni emlékeinket, hogy az kedvezőbb színben tüntessen fel minket.
Az emlékek makacssága. Nehéz megszabadulni olyan érzelmi traumáktól, mint a nemi erőszak vagy a háborús emlékek. Schacter megmagyarázza, miért ragaszkodik elménk a kellemetlen történések képeihez, és hogyan szabadulhatunk meg tőlük.
A tudatos felidézés egyik legtöbbet vizsgált aspektusa ahhoz a jelenséghez kapcsolódik, amikor valaki tisztában van vele, hogy tud valamit, mégsem képes azt előhívni.
Hart (1965), az érzem, hogy tudom állapot egyik első kutatója, azt figyelte meg, hogy azoknak az általános tudással kapcsolatos kérdéseknek az esetében, amelyekről az emberek nagyon erősen úgy érezték, hogy tudják és mégsem tudták előhívni, sokkal jobb volt a felismerési teljesítmény, mint azoknak a kérdéseknek az esetében, amelyekről a személyek nem érezték úgy, hogy tudják. Ennek az érzésnek egy különösen gyakran előforduló változata a "nyelvemen van jelenség", amikor egy bizonyos szót szeretnénk előhívni, de képtelenek vagyunk rá, bár bizonyosak vagyunk benne, hogy még akkor is tudjuk.
Brown és McNeill (1966) úgy igyekeztek a nyelvemen van állapotot kialakítani, hogy kísérleti személyeiknek viszonylag ritka szavak definícióit olvasták fel, és kérték az adott szó megnevezését. Amennyiben a kísérleti személy nem tudta felidézni a szót, de az volt az érzése, hogy tudja. Akkor arra kérték, próbálja felsorolni az adott szó minél több tulajdonságát. Az eredmények szerint az emberek igen sok mindent elő tudnak hívni az ilyen szavakkal kapcsolatban, annak ellenére, hogy magát a szót nem tudják megmondani. Amikor viszont bemutatták nekik az adott szót, a felismerés azonnal bekövetkezett.
Amikor valaki ilyen nyelvemen van állapotba kerül és igyekszik egy szót felidézni, akkor igen gyakran újra és újra ugyanazokat a hibás köröket futja. Reason és Lucas (1984) ezt nevezték "csúf nővér" jelenségnek.
Arra már Arisztotelész is felhívta a figyelmet, hogy ez a jelenség nevekkel kapcsolatban különösen gyakran fordul elő. Engedjenek meg, ezzel kapcsolatban egy saját élményt.
Film szerető ember lévén, az Oscar- díjkiosztó gálát néztem és próbáltam felidézni az elmúlt év díjazottainak a nevét, mígnem, következett a kedvenc kategóriám, a "legjobb női főszereplőnek járó díj" kategóriája, és akkor... Hogy is van ez?
Tudtam minden lényeges dolgot. Tudtam, hogy Tom Cruise volt a férje, hogy az első közös filmjüket Tony Scott rendezte és hogy 1999-ben újra együtt játszottak a Tágra zárt szemekben. Tudtam, hogy a Moulin Rouge-ban nyújtott alakításáért Golden Globe díjat kapott, és hogy a 2003-as év valóságos díjesőt jelentett a számára "Az órák" Virginia Wolfjaként. BAFTA, Oscar, Golden Globe, Berlini Filmfesztivál... Bár lázasan kutattam a memóriámban a megfelelő név után, mégis, képtelen voltam kimondani a nevét. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultam, hogy megkeressem azt az újságot, aminek a címlapján láttam. És amint elindultam, beugrott. Nicole Kidman.
Az utóbbi években számos vizsgálatot végeztek az önéletrajzi emlékezet és felejtés témakörében is.
A Galton-féle hívóingeres eljárást használva Rubin, Wetzler és Nebes (1986) áttekintették ezeket a kutatásokat, különösen abból a szempontból, hogy milyen viszony van az eltelt idő és a hívóinger segítségével történő előhívás valószínűsége között. Rubin egyik vizsgálatában - ahol 18 éves diákok voltak a kísérleti személyek - a régebbi emlékeket kevésbé idézik fel, és 5 éves kor alatt már meredeken csökkent a görbe.
Maga a kisgyermekkori amnézia jól ismert jelenség, de magyarázata már igen ellentmondásos. Az egyik elképzelés szerint az idegrendszer alapvető részei ekkor még nem elég érettek, így a gyerekek alapjában véve úgy- viselkednek, mint az amnéziás betegek (Moscovitch, 1985).


TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETŐ
BIOLÓGIAI ALAPOK
SZERKEZET - FOLYAMAT - KUTATÁSI HAGYOMÁNYOK
- A memóriarendszer szerkezete - a tárak
- Az emlékezés és felejtés folyamata
- A legfontosabb kutatási hagyományok
FELEJTÉS
- A felejtés elméleti magyarázatai
- A felejtés érzelmi tényezői
- Hibázások - Torlaszok
EMLÉKEZETVESZTÉS - KÓROS FELEJTÉS
- Az emlékezet részleges vagy teljes elvesztése - az amnézia
- A felejtés képességének sérülése
- Öregkori memória deficit - az Alzheimer-kór
ÖSSZEFOGLALÓ
SZAKIRODALOM

Lantos Erzsébet



Lantos Erzsébet


HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely logo
home more info

   

beszédtanár logó Google+ facebook logóretorika.hu kapcsolatfelvétel skypeeTwitter artList
© Lantos Erzsébet
HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely
Mert a beszéd munkaeszköz!