Beszédes stílus


  • Beszédes stílus, stílusos beszéd

    Egy hétköznapi reggelen, amikor találkozunk egy ismerősünkkel, és azt mondjuk neki „Szép napunk van!”, akkor elsősorban nem meteorológiai információt van szándékunkban átadni. Fölösleges is volna, hisz ugyanazokból a hírforrásokból tájékozódunk, kijelentésünkkel ki nem mondott céloknak teszünk eleget. Azzal, hogy megszólítjuk, elismerjük a létezését és kifejezzük baráti szándékunkat.
    Másfelől azzal, hogy így szólítjuk meg, megerősítjük azt a bevett szokást, hogy az időjárásról beszélni biztonságos kapcsolatteremtési lehetőséget jelent két ember számára. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mivel kijelentésünkben azt hangsúlyozzuk, hogy az idő „szép”, ebben az is benne foglaltatik, hogy értékrendünkben a „szépség” kívánatos jellemző.
    Egy adott helyzetben jól megtalált hétköznapi frázis vagy könnyedén elejtett megjegyzés elősegítheti, hogy mély és tartalmas beszélgetések kibontakozásának lehessünk részesei. Életünk fontos része lehet a társalgás művészete, hiszen a világot is beszélgetéseinken keresztül érzékeljük.
    Nem mindegy milyen világot érzékelünk, és az sem mindegy, milyet teremtünk beszélgetőpartnerünk köré. Mindennapi beszélgetéseinkben hasznos információk cseréjére törekedve sokszor már nem fordítunk kellő figyelmet az üzenet stílusos megfogalmazására. Abból eredhet legtöbb félreértettségünk, hogy közlendőnk tartalmához nem a legmegfelelőbb formát választottuk. Értetlenül állunk az értetlenség, az ellenállás előtt. Nem erre számítottunk. A megoldás a beszélgetési stílusunkban keresendő. A beszélgetési stílusok ismerete nemcsak a mindennapi kommunikációban jelenthet segítséget, de emberi kapcsolataink javítása felé tett lépéseinkben is felhasználható.
    Az első lépés saját stílusunk megértése. Hogyan kommunikálunk? Milyen hatással van ez arra, ahogy mások beszélnek hozzánk? A mi stílusunk mennyiben válasz a másik fél beszédmódjára?
    Míg a szavak információt hordoznak, a beszédmód – a hangerő, a tempó, a hanglejtés, a hangsúlyozás – azt jelzi, hogyan vélekedünk arról, amit a beszéd során teszünk: magyarázunk, ítélkezünk, barátságosak, mérgesek, kötekedők vagyunk-e; közeledni akarunk-e vagy visszahúzódni. Azaz beszédmódunkkal mindig társas jelentéseket is közlünk. Ez az árnyalt, leplezett jelentéstartalom adhat alapot a félreértésre. Amit a helyzetről, a kapcsolatról ilyen módon közlünk – az egymáshoz, a mondanivalónkhoz, az alkalomhoz való viszonyulásunk -, a mögöttes üzenet. Erre a mögöttes üzenetre reagálunk a legintenzívebben.
    Beszélgetési stílusunk eszközei a beszélgetés egyes motívumain belül jutnak szerephez. Elősegítik a beszélő és a hallgató szerepének váltakozását, a gondolatfűzés közvetítését, a cselekvéseinket értelmező gondolataink közvetítését – például figyelünk, érdeklődést, elismerést mutatunk, barátságosak vagyunk, segítséget kérünk vagy ajánlunk fel -, és a beszélgetéssel kapcsolatos érzelmeink kifejezését. A jól megválasztott stílus képes átformálni kapcsolatainkat. Hogy mennyire nem mindegy, kivel hogyan kommunikálunk azt a következő Deborah Tannen, a washingtoni Georgetown Egyetem nyelvészprofesszora által lejegyzett eset is jól példázza:
    „Gus és Kisoramu jó barátok. Egyik nap közös reggelizés közben megjelent az asztaluknál Gus távoli ismerőse, Shawn. Megkérdezte leülhet-e hozzájuk, Gus azt mondta „természetesen”, majd bemutatta barátjának az újonnan csatlakozót. Shawn rögtön nyitottan érdeklődött, hogy honnan jött Kisoramu. „Kínából” - felelte, „Melyikből?” - folytatta a lány a kérdezősködést – „Taiwanról vagy a szárazföldi részről?”; „Az utóbbiból” - hangzott a válasz. „Tényleg? Én már mindkét helyen voltam” és elkezdte mesélni a két Kínában szerzett élményét. Ugyan nagyon érdekes dolgokat mondott, de attól kezdve szinte egyfolytában, szünet nélkül ő beszélt. Mindenféle érdekes történet élénk előadásával kötötte le beszélgetőpartnerei figyelmét. Ezalatt ők befejezték a reggelit, és Gus sűrű bocsánatkérések közepette távozott, Kisoramu azonban maradt. Kis idő elteltével azonban, neki is eszébe jutott, hogy sok dolga van még, és mennie kell. Jelezte szándékát, Shawn vele tartott és még ekkor is csak beszélt, beszélt. Kisoramu többször elnézést kérve jelezte, neki tényleg mennie kell. Telefonszámot cseréltek, hogy majd később találkoznak. Néhány nap múlva véletlenül a reggelinél ismét összetalálkoztak. A lány rögtön csevegésbe kezdett, egyfolytában beszélt. Kisoramu semmilyen jelzésére - például hogy még elmenne ennivalóért – sem szakította félbe mondandóját, hanem elkísérte a pulthoz az újabb adagért. Ezt követően még párszor összefutottak, de Kisoramu mindig a sok feladatra hivatkozva elsietett, és nem is kereste a lány társaságát. Eltelt a nyár, mikor is Kisoramu egy beszélgetési stílusok kurzuson különböző stratégiákkal ismerkedett meg. Ennek hatására átértékelte Shawn-nal folytatott „beszélgetéseit”, és egy újabb véletlenszerű találkozásuk alkalmával egészen új szemlélettel közelített a kommunikációs helyzethez. Most Kisoramu kezdeményezte a beszélgetést, és amikor a lány félbeszakította a gondolatmenetét, válaszképpen ő is visszavette a szót. Ha a lány felemelte a hangját, ő is. Azaz megpróbálta minden eszközzel uralni a beszélgetést. Az eredmény ezúttal az lett, hogy mindketten három órán át teljesen belefeledkeztek a beszélgetés áramlatába és jó barátok lettek.”
    Az eset tanulsága sokrétű. Ha megértjük, hogy mások személyisége és viselkedése nem örökérvényű, hanem az adott szituációtól is vezérelt, akkor felcsillan annak a lehetősége, hogy a velük szemben alkalmazott viselkedésünk megváltoztatásával az övékét is megváltoztassuk. A történet elején még az a benyomás alakulhatott ki az olvasóban, hogy a lány kényszeres beszélő. De amikor a kínai fiú megváltoztatta a beszédmódját vele, az ő beszélgetési stílusa is megváltozott. Ennek eredményeképpen már nem menekült a lány társasága elől, hanem kereste azt.
    Társalgási kudarcaink nagy része rendezhető a megfelelő beszélgetési stílus megválasztásával, hiszen nem minden emberrel érezzük már az első találkozás alkalmával, hogy minden olyan könnyen megy, mintha már régóta ismernénk egymást. Többször úgy is célt kell érnie a kommunikációnknak, hogy merőben eltérő beállítottságú emberekkel kell fontos tárgyalásokat folytatnunk. Ha tudatosítjuk, hogy beszélgetési stílusunkat bizonyos eszközök és motívumok jellemzik, legtöbbjüket megváltoztathatjuk beszélgetéseinkben. A kisebb változások is komoly eredményekkel járnak. Ha például egy beszélgetés nehezen indul, vagy döcög, megpróbálhatunk módosítani a hangerőnkön, beszédtempónkon, hangmagasságunkon, hogy ezzel próbáljunk beszélgetőpartnerünkkel közös ritmust felvenni.
    Ha mindezen törekvéseinkkel még mindig nem várt reakciókat váltunk ki, akkor sem szabad téves, negatív következtetéseket levonnunk a beszélgetőtársunkról. Az eltérő beszélgetési szokásainkból eredő félreértéseket az efféle alkalmazkodással csak korrigálni tudjuk, megelőzni nem.
    A társalgás művészete a kölcsönös elfogadás művészete is. Azokban a beszélgetéseinkben, amelyekben beszélgetőpartnerünkre is kellő figyelmet fordítunk, és ezt viszont is megkapjuk, a kommunikáció célja már nem pusztán csak az, hogy elintézzük vele sürgős dolgainkat, hanem élményt is jelenthet. „A kifinomult társalgás maga az Édenkert” az egykori híres kalifa, Ali Ben Ali szavai egy olyan világ lehetőségét festik elénk, amelyben igaz lehet a mondás: ”Szép napunk van!”




Lantos Erzsébet


HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely logo
home more info

   

beszédtanár logó Google+ facebook logóretorika.hu kapcsolatfelvétel skypeeTwitter artList
© Lantos Erzsébet
HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely
Mert a beszéd munkaeszköz!