Bevezetés a magyar nyelv hangzásvilágába


Lantos Erzsébet

BEVEZETÉS A MAGYAR NYELV HANGZÁSVILÁGÁBA




Mint logopédus - beszédtanár, 1997. novemberétől veszek részt a Magyar Nyelvi Intézet oktató munkájában. Tárgyam, logopédia - beszédtechnika, fakultatív tárgyként került bevezetésre heti 3x2 órában; vagyis alkalmanként 12 diák - 4 csoportban, csoportonként 3 fővel, félóránkénti váltásban - vett részt a foglalkozásaimon. Május végéig csoportonként 20 alkalom - 20 x 30 perc - állt rendelkezésemre a korrekciós, beszédfejlesztő munkára. Ez idő alatt - a tervezett 36 diák helyett - 51 diák vett részt a foglalkozásaimon, vagyis a tanulók összlétszámának 15-20 %-a.

Minden nyelv úgy szép, ha saját törvényei szerint beszélik.

Az Intézetben tanuló közel 400 idegen anyanyelvű diák mintegy 30 forrásnyelvet beszél. A magyar kiejtési norma legalább harminc irányból sérül / sérülhet. Sok időt nyerhetünk, ha a tanítás kezdetekor tudjuk, hogy nyelvünk hangzáselemei mely területeken sérülnek / sérülhetnek leginkább.

A beszélés folyamatában a nyelvenkénti legnagyobb eltérést a kiejtés mutatja.

A kiejtés tanításáról megfogalmazott vélemények nyelvenként igen különbözőek, olykor szembeállnak egymással. Vannak nyelvek - melyek tanításakor magától értetődő, hogy az egyik fontos fejezet élén a kiejtés tanításának kell állnia.

A magyar nyelv idegen nyelvként való tanításakor - talán, mert nálunk az íráskép és a hangzó beszéd általában nem tér el jelentősen egymástól - a legtöbb tanár elegendőnek tartja az egyes hangok ejtésének bemutatását. A munka folyamán a nyelvet tanító tanár ill. a csoporttársak füle, hozzászokik a nyelvtanuló kiejtési sajátosságaihoz, hibáihoz. A problémára akkor derül fény, amikor a tanítvány kilép védett környezetéből - a tanteremből -, s azok, akiknek füle nem szokott hozzá beszédéhez, nem értik hibátlannak vélt mondatait.

Mások beszédét elsősorban hallásunk révén fogjuk fel. A beszédműködés során a beszédszervek folyamatos mozgásai optikai ingerekként társulnak az akusztikus ingerekhez.
A beszélés folyamatának alapja a beszédmozgások automatizálódott sora.
A beszédszerveknek automatikusan és koordináltan kell végezniük munkájukat. A beszéd - átmenő mozgások következtében - artikulációs egészet alkot. Az egyes beszédszervek mozgásait egymással és a külső környezettel - térbelileg, időbelileg, dinamikailag - össze kell hangolni. A beszélés során az artikulációs folyamatosságban ügyelni kell, hogy  - az artikulációs részműveletek a legcélszerűbben és leggazdaságosabban kapcsolódjanak,
- a szükséges artikulációs mozgás a legrövidebb úton történjen,
- már az előző hang képzése közben készítsük elő a következő hang artikulációját.

Az eredményes oktató munkához, három területen kell hatnunk:
  1. a nyelvi környezet (Minta)
  2. a megfelelő hallás - a hallás differenciáltsága (Hallásfejlesztés)
  3. az artikulációs bázis ügyessége (Összerendezett artikuláció)
1.) A MINTA SZEREPE

A nyelvtanulás során a diák számára a legfőbb - extrém esetben egyedüli - támpont, követendő példa az őt oktató tanár beszéd megnyilvánulása. A tanár minta értékű beszéde teszi lehetővé a beszéd, norma szerinti elsajátítását, hiszen a nyelv tanulása jelentős mértékben utánzásra épül.

2.) HALLÁSFEJLESZTÉS

A hallásgyakorlatok a fonetikus hallás kimunkálását szolgálják.
Hallásgyakorlatok útján megtanulhatják a helyes és helytelen ejtés közötti hangzás felismerését - mások beszédében, illetve saját beszédük viszonylatában. Fontos, hogy kezdetben egymástól eltérő hangokat használjunk, később fokozatosan térjünk át az egymáshoz közeli hanghatások, illetve ejtésváltozatok differenciálására.

A fonetikus hallás kimunkálása történhet utánzásos módszerrel: amikor a tanuló az elmondott szavakat, visszhangszerűen visszamondja, anélkül hogy ismerné azok jelentését.
Differenciáló módszerrel: amikor a megkülönböztetést már az adott fogalom jelentéséhez kötöt. Ehhez a módszerhez használhatunk diktálást, pl. amikor a tanár diktál - a diák leírja, majd visszaolvassa; vagy/majd az egyik diák diktál - a másik leírja, majd visszaolvassa.        A hallásfejlesztésnek ez a módja azért is fontos, hogy a diák - a kiejtés köznyelvi normáinak határain belül - élő beszédhelyzetben is felismerje a hallottakat, értse a különböző embereket. A fonetikus hallás kimunkálása hangminták nélkül elképzelhetetlen!

A differenciált hallás, a szavak megértése önmagában még nem jelenti azt, hogy beszélni is tud a diák, hisz a beszédtevékenység mozgás, koordinált mozgásautomatizmus. A hallásfejlesztő gyakorlatokkal párhuzamosan kiejtést előkészítő - úgynevezett artikulációs - gyakorlatokat kell végeztetnünk.

3.) ÖSSZERENDEZETT ARTIKULÁCIÓ

Artikulációs bázison értjük azoknak a hangzásbeli sajátosságoknak az összességét, amelyek egy-egy nyelvre jellemzőek.

Minden nyelv ejtésmódjában fellelhetők olyan jegyek, melyek csak az adott nyelvet beszélők artikulációjára vonatkoznak. Az egyes nyelvek artikulációs bázisa eltér egymástól.

A magyar artikuláció jellegzetes sajátossága, hogy a beszédszervek élénken mozognak, a nyelv az egész szájtérben lazán működik, az ajkak tevékenyen vesznek részt a hangok megformálásában. Minden beszédhangot, minden szótagot tisztán és teljes értékűen ejtünk. Az érthető, jól hallható beszédnek nem szabad csökkennie a mondat teljes befejezéséig.        Itt kell felhívnom a figyelmet arra, hogy beszédünkben, minden elhangzó száz hangból 42 magánhangzó. A felhasznált magánhangzók fele - a, e - hang. A magyar nyelvben magánhangzók alkotják a szótag magját, viselik a szavak prozódiai jegyeit. Mivel a magánhangzók mindegyike zöngés hang, ezáltal hangzóssági fokuk nagy - nagymértékben járulnak hozzá a beszéd érthetőségéhez. A fent említett - mind mennyiségi, mind minőségi - okok miatt szabályos képezzük igen fontos.

Milyen képzési sajátosságokból épül fel az artikulációs bázis?

-    a beszédszervek mozgásai,
-    a magán és mássalhangzók elkülönítése,
-    a beszédhangok időtartama,
-    az időtartamok viszonyai,
-    a zöngeműködés sajátosságai,
-    a beszédhangok kapcsolódásának jellemzői,
-    a beszédhangok egymásrahatása.

Egy-egy beszédhang fonetikai meghatározásának szempontjai:
  1. az ajkak formája,
  2. a nyelv munkája,
  3. a lágyszájpad mozdulata,
  4. a hangszalagok állása,
  5. az állejtés mértéke (magánhangzók esetében).

Az artikulációs gyakorlatok célja a megfelelő izomérzet kialakítása.
A gyakorlatokat tükör előtt kell végezni. A mozgáselemeket a tanár előmutatja, a növendékek pedig utánozzák a látottakat. A tanulók a tükörben ellenőrzik, hogy helyesen utánoztak-e. Ha az utánzás sikertelen, a gyakorlatokat részleteiben kell végrehajtani. Vannak esetek, amikor a pontos ejtés érdekében, mind az öt beszélőszerv mozgását ügyesítenünk kell. Más esetben elégséges lehet egyikét - másikát munka alá venni.

Ajakgyakorlatokat elsősorban hibás magánhangzóejtés, rendellenes - m, p, b - mássalhangzó képzés esetén végeztetünk. Ilyen gyakorlatok: ajakkerekítés - terpesztés zárt fogsorral, nyitott fogréssel; az ajak elemelése a fogsorról - felsőfogsorról, alsófogsorról, mindkettőről; szájzugi mozgások. Ajánlatos a gyakorlatokat ajaklazítással kezdeni!

A hangképzésben résztvevő nyelvmozgások sokaságát két egymástól eléggé elhatárolható képzési mód köré csoportosíthatjuk: nyelv háti mozdulatok - nyelv hegyi mozdulatok.
Dorzális nyelvmozgásokkal képezzük a magánhangzókat, továbbá a - j, ny, ty, gy, k, g - hangokat. A hangok előkészítéséhez nyelvháti gyakorlatokat kell végeztetni, mint például alsó fogmederhez támasztott lapos nyelv első harmadának előre-hátrahintáztatása anélkül, hogy a nyelv hegye támasztott helyzetéből kimozdulna; vagy, alsó fogmederhez támasztott lapos nyelv hosszanti középvájulat képzése. A fenti gyakorlatokat az -á- vagy az -e- magánhangzó fogrés távolságában végeztetjük.
Koronális nyelvgyakorlatokat igényelnek a - t, d, l, n, r - hangok. A koronális nyelvgyakorlatok fontos követelménye, hogy az emelés lapos nyelvtesttel is, hengeres nyelvtesttel is sikerüljön anélkül, hogy a műveletet állmozgás kísérné. Ajánlatos a gyakorlatokat nyelvlazító, ill. nyelvlaposító gyakorlatokkal kezdeni! 

Lágyszájpad gyakorlatokat főként hanghibás tanítványokkal végeztetünk.
Normális magyar orrhangok - m, n, ny - képzésekor a lágy szájpad nyitja a levegő útját az orrüreg felé - leereszkedik -, a többi mássalhangzónál, ill. a magánhangzók képzésénél zárja  - felemelkedik. Akiknél ez rendellenesen történik, azok szorulnak lágyszájpad gyakorlatokra. A gyakorlatok célja a tudatos levegőirányítás. Kezdetben olyan szavakat kell mondatnunk, amelyekben -nk- kapcsolat van, majd arra kell törekednünk, hogy a lágyszájpadnak ezt az amelkedő - süllyedő mozgását akaratlagos mozdítással is sikerüljön létrehozni.
Hangszalag gyakorlatokat igényel a zöngés hangok kialakításának előkészítése.
A zönge a hangszalagok rezgése folytán jön létre. A zöngét úgy tekinthetjük, mint beszédünk nyersanyagát. A zöngés-zöngétlen hang közötti ejtés különbség - a megszólalás esztétikumán túl - értelemmódosító szereppel bír, ezért a pontos ejtés alapfeltétele.

Állgyakorlatok, melyeket főleg zártszájas beszéd esetén végeztetünk.
Merev és szűk állejtés esetén, a magánhangzók ejtésének előkészítésére (pl. az--oz; és--is). Ilyen gyakorlatok, az áll előre - hátra - oldalra irányuló mozdításai. A gyakorlatok célja az oldott szájnyitás begyakoroltatása.

EJTÉSIDŐ - SZÖVEGRITMUS

Miként a magánhangzóknak megvan a rövid és hosszú változata, éppúgy vannak rövid és hosszú ejtésű mássalhangzók. Nemcsak a magánhangzók, hanem a rövid és hosszú mássalhangzók is jelentésbeli különbséggel bírnak.

A magyar nyelv fokozottan ritmusgazdag nyelv. Nyelvünk ritmusát a rövid-hosszú szótagok váltakozása adja. Rövid egy szótag, ha a benne lévő magánhangzó rövid és azt nem, vagy csak egy mássalhangzó követi (pl. a, agy). Hosszú a szótag, ha a benne lévő magánhangzó hosszú, vagy a rövid magánhangzót kettő, vagy annál több mássalhangzó kíséri (pl. ágy, ággyá, adj). A szövegben rejlő lüktetés: rövid ("ti", jelölése:  ) illetve hosszú ("tá", jelölése: - ) ritmusértékekkel meghatározható, kottázható. A kottázáshoz zenei jelölést is használhatunk: nyolcadokat a rövid, negyedeket a hosszú szótagok jelölésére, ezáltal a szöveg csak ritmus közvetítés - kopogás, tapsolás - útján is felismerhető.

A ritmusgyakorlatok a hangok ejtésidejének érzékelését, a szövegben rejlő lüktetés felismertetését szolgálják. Pl. Itt vannak Anna és Éva levelei Ádámtól.

Az emberek egymás közötti érintkezésének legtermészetesebb közege - és egyben eszköze - a beszélt nyelv. Ezért, különösen fontos az érthetőség, a hangzás. Kodály Zoltán szavaival: Semmi sem jellemző annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása.

Egy nyelv elsajátításának igazi fokmérője, hogy szándékunknak megfelelően értsék - és ne félreértsék - amit mondunk. Az eddigi tapasztalat alapján feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy a magyar nyelv hangzáselemeit minden tanuló órarendbe iktatott képzésként - egyénített, a tárgy jellege által megkövetelt korrekciós formában tanulhassa.

(Intézeti Szemle, Budapest, 1998. 2. sz.)





Lantos Erzsébet


HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely logo
home more info

   

beszédtanár logó Google+ facebook logóretorika.hu kapcsolatfelvétel skypeeTwitter artList
© Lantos Erzsébet
HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely
Mert a beszéd munkaeszköz!